Ha már huszonévesen tudtam volna, hogy van választásom, hogy másként is élhetek, gondolkodhatok, akkor nem lett volna szükségem betegségekre, ami átértékeltette velem az életem.

Egy nagyon súlyos pánikbetegség döbbentett rá, hogy valamit nem jól csináltam eddig. Kerestem a miérteket, mindent meg akartam érteni. Folyamatos elégedetlenségben éltem, a hiány és boldogtalanság érzésével. Kutattam az örömöt, soha senki és semmi nem volt elég jó. Még én magamnak sem. Nem találtam az utam. Kerestem, hogy ki vagyok én.

Ha akkor ismertem volna ezeket a technikákat, amikkel dolgozom, megértettem volna, hogy mi miért működik az életemben úgy, ahogy és választ kaphattam volna egy csomó kérdésemre.

Könnyebben megértettem volna a gyermekeim viselkedését. Világos lett volna előttem, hogy mit várhatok tőlük az iskolában. Nevelésük során mire figyeljek oda jobban, mik az erősségeik és miben terhelhetők kevésbé.

Megérthettem volna a párom működését, valamint azt, hogy kapcsolódásunk fizikai, érzelmi és szellemi szintjén mire számíthatok. Eldönthettem volna már jóval korábban azt, hogy nem ragadok bele egy olyan kapcsolatba, ami csak a szárnyaimat töri le és nem folyton magamban keresem a hibákat, hogy miért nem működik.

Megnyugtató, hogy lányaimnak már meg tudom azt mutatni, hogy mindig több irány van és ők döntik el, hogy merre mennek. Segíteni tudok nekik abban, hogy beteljesítsék azt a feladatot, amit születésükkor vállaltak. 

Nagyon jó lett volna, ha egy-egy döntés helyzetben én is tudtam volna...

Tudom, neked is meg van életed története, te is tudnál mesélni. Neked és benned is vannak kérdések magaddal és a környezeteddel kapcsolatban.

Tudom, hogy te is szeretnéd megérteni, hogy ki miért olyan, amilyen, esetleg önmagad ismernéd meg jobban, vagy talán válaszút előtt állsz. Az is lehet, hogy elakadtál bizonyos területeken, vagy újra meg újra visszatérő problémáid vannak.

Ilyen, és meg sok más dologra adhatok neked megoldást, iránymutatást, tanácsot.